Új adatok szerint a csontritkulás elleni gyógyszerek hosszú távú alkalmazása csökkenti a törést követő halálozási kockázatot.

Az osteoporosis a csonttömeg csökkenésével, a csontszerkezet károsodásával, a csont minőségének romlásával jellemezhető kórkép, amelyben a csontbontás mértéke/sebessége meghaladja a csontépítését. Az osteoporosis korai felismerése alapvetően fontos, csakúgy, mint a csonttörések kialakulásának lehetőség szerinti elkerülése.

A glükokortikoidok széles körben alkalmazott gyulladáscsökkentő ké­szítmények, számos mellékhatásuk közé tartozik a csontokra kifejtett katabolikus hatás. 

Az osteoporosis talaján kialakuló csonttörések primer prevenciója során, már újszülöttkortól kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő D-vitamin-és kalciumellátottságra. 

Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozásával és a csontszerkezet minőségének romlásával járó idült csontanyagcsere-betegség, mely a csonttörési kockázat növekedésével jár. A biszfoszfonátok a legszélesebb körben alkalmazott specifikus antiporotikus szerek. A biszfoszfonátok akkumulálódnak a csontban, így az osteoclastokra kifejtett gátló hatásuk a gyógyszer elhagyását követően is fennáll. Emiatt, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozott állkapocs-necrosis és atípusos femur-törés miatt a biszfoszfonátkezelés optimális időtartama a mai napig vita tárgya.

A kalciumérzékelő receptorral kapcsolatos ismeretek folyamatos bővülése lehetővé teszi egyes ritka betegségek könnyebb felismerését és kezelését, továbbá segítséget nyújthat differenciáldiagnosztikai kérdésekben. Az új ismeretek és fejlesztések eredményeként a receptor megváltozott funkciójához köthető kórállapotok ellátása is változik, illetve változhat.

Férfiaknál nagyobb a súlyos osteoporotikus csonttörések kockázata, mint a prosztataráké, mégsem gondol senki a férfiak osteoporosis szűrésére.

A kalciumhiány, a kalciumpótlás szükségességének megítélése sokat válto­zott az elmúlt években. Ebben a cikkben a kalciumhiány kockázatait, a kal­ciumpótlás irányelveit foglaljuk össze. Emellett beszámolunk a legutóbbi hazai kalciumfelmérés eredményeiről is.

A menopausalis tünetek enyhítésére alkalmas módszerek ésszerű alkalmazása több mint egy évtizede képezik viták tárgyát. A Women’s Health Initiative (WHI) elnevezésű vizsgálat adatainak értelmezése számos aggodalmat vetett fel a hormonterápia (HT) biztonságosságát illetően. Ebben a nagy, prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatban (RCT, randomized controlled trial) a menopausalis HT kockázatait és előnyeit elemezték. A WHI első eredményei aggasztóak voltak ugyan, de a később elvégzett alcsoportelemzések és a résztvevők hosszú távú utánkövetése megnyugtatónak bizonyult. Ráadásul az újabb prospektív RCT-k részletesebb információkkal szolgáltak a HT megfelelő és biztonságos alkalmazásához. Végül az Egyesült Államok élelmiszer-
és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) által a menopausalis tünetek kezelésére elfogadott több új kezelési móddal kapcsolatosan is félelmek merültek fel. Ezek az új módszerek izgalmas újszerű lehetőségeket kínálnak a menopausalis tünetektől szenvedő nők számára.

A lakosság átlagéletkorának növekedése és életmódjának átalakulása miatt egyre gyakoribb csontritkulás mindmáig aluldiagnosztizált és elégtelenül kezelt betegség. A megelőző intézkedések közül a primer prevenció életmódbeli beavatkozásokat foglal magába, másodlagos megelőzésként fontos a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel.